Byron, az európai romantikus költészet kiemelkedő alakja

Byron

Lord Byron, az európai romantikus költészet legmeghatározóbb, egyszerre ünnepelt és szidalmazott egyénisége, akinek hatása felmérhetetlen volt a következő nemzedékekre is. Cikkünk további részében az ellentmondásos megítélésű költő életébe és művészetébe nyújtunk betekintést.

Gyermek és fiatalkora

George Gordon Noel Byron 1788. január 22-én született Londonban, régi normann főnemesi családból. Apja megszállott szerencsejátékos és botrányhős volt, anglikán létére református feleséget választott, akiről a család tudni sem akart.

Felesége vagyonát elverte, hitelezői elől Franciaországba szökött, ahol kártyaügyei s halált okozó párbaja miatt véget vetett életének. Fia jobb lábára sántán született. Gyerekkora nagy szegénységben telt, de tízéves korában a családfő halála révén báró, felsőházi tag és egy hatalmas birtok örököse lett.

Környezete hajbókolása Byronból megvetést váltott ki az egész úri kaszt iránt is. Harrow-ban, majd a cambridge-i Trinity College-ben tanult. Elsősorban zabolátlan életmódjával és sportteljesítményeivel tűnt ki. Átúszta a La Manche-ot, és a tanterembe is képes volt lóháton menni. Sokat olvasott, 1808-ban szerzett diplomát.

Bevonult a lordok házába, ahol közölte: nem tiszteli a Házat, és semmi köze hozzájuk. 18 évesen kiadott első kötetére azt írta, hogy egy henyélő arisztokrata fölösleges szórakozása az egész. Minden folyóirat támadta, erre ő Angol dalnokok és skót kritikusok című szatirikus versében nevetségessé tette az egész akkori irodalmat.

Úton a világhír felé

1809-11-ben mediterrán körutat tett, hazatérve kiadta verses regénye, a Childe Harold első két énekét, amely világsiker lett. Botrányait megbocsátották, a londoni társaságban vezető szerepet játszott. Sorra jelentek meg keleti tárgyú elbeszélő költeményei.

Két fontos beszédet tartott a felsőházban, a ludditák, a gépromboló munkások, továbbá az írek védelmében, ám hamar felismerte, hogy ez nem megfelelő terep tettvágya számára.

1815-ben feleségül vette Anne Isabelle Milbanke-t. Egy év múlva az asszony elhagyta, mivel megbizonyosodott hűtlenségéről, s az őrültség, vérfertőzés és homoszexualitás vádját emelte férje ellen. Byron eladta birtokát, s 1816-ban örökre elhagyta Angliát.

Búcsú Angliától

Svájcban folytatta művét, hőse, Harold ott ismeri fel, hogy az élet akkor értelmes, ha van cél, amelyért mások érdekében is harcolhat az ember. Ezután Itáliába ment. Ő lett az ott élő angol költők – Keats, Shelley – támasza, mestere és barátja.

Velencében ismerkedett meg utolsó szerelmével, Teresa Giuccioli grófnéval. Teresa rokonai, a Gamba grófok révén került kapcsolatba a carbonarikkal, a „szénégető” néven szervezkedő forradalmár hazafiakkal. Illegális találkozókon vett részt, egy társaság Ravennában tiszteletbeli vezérévé választotta.

1820-ban Nápolyban zavargások törtek ki, de Ausztria európai támogatással elfojthatta azt. A politikai cselekvés lehetősége elmúlt, de Byron továbbra is pénzelte a carbonarikat. Az 1820-as évek elején belevágott töredékben maradt fő művébe, a Don Juanba. E hőse a nők bűvkörében él, de a szerző szándéka szerint eljutna az emberiség szabadságáért folyó harcig.

Részvétele a görög szabadságharcban

1823 májusában, Londonban megalakult a Görög Bizottság a görögöknek a törökök ellen folytatott szabadságharcának támogatására, és Byront is tagjává választotta. A költő Itáliából gondoskodott fegyverekről és egészségügyi felszerelésről majd pedig 1823 augusztusában megérkezett Kefallinia szigetére.

Az év végére a hadihelyzet biztatóan alakult, s Byron a kontinensre indult. Hajója 1824. január 5-én futott be Meszolóngi kikötőjébe, ahol Mavrokordatosz herceg, a Görög Bizottság elnöke fogadta.

A költő hozzá csatlakozott, s meg akarták ostromolni Navpaktoszt. Öt század katona kiállítását vállalta a saját költségén. Mire azonban a tüzérség megérkezett, Byron elküldte serege zömét, mert használhatatlannak találta őket.

Áprilisban a török flotta támadásra készült, de végül csak egy görög gerillavezér ellen kellett fellépni, akit a költő erőteljesen szorított vissza az elfoglalt erődből. 1824. április 9-én megfázott, lázas lett, mégis kilovagolt másnap. 15-ére állapota erősen romlott, és 19-én meghalt. Maradék vagyonát a szabadságharcosokra hagyta.

Byron művészete és hatása az utókorra

Byron művészete a klasszicizmusból nőtt ki, de a romantika mestere lett, ami nála nemcsak stílus, de életérzés és magatartás is. Műveinek klasszikus formáját állandó feszültség veti szét. Fő művei szerkezet nélküliek, terjengősek, mégis teljesek: a kalandos és kalandor életfelfogás megjelenítései. Hangja egyre forradalmibb, vegyítve gőggel, önimádattal, anarchizmussal és világfájdalommal.

Számos kortársára hatott: Goethe, Puskin, Baudelaire, Schopenhauer, Hugo és Nietsche merített belőle. Hatása a magyar költészetben is kimutatható, a magyar írók közül főleg Petőfire, Jókaira, Madáchra, Adyra, Szabó Dezsőre és Juhász Ferencre hatott. Verseit – többek között – Liszt és Verdi zenésítette meg.

Bízunk benne, hogy érdekesnek találtad cikkünket, ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!

Forrás: MTI Archívum / Szerzők: Fábri Ferenc; Kiss Petra