Chopin, a zongora poétája

Frédéric Chopin

1849. október 17-én halt meg Párizsban Frédéric Francois (Fryderyk Franciszek) Chopin a zongora poétája, aki a zene halhatatlan alakjává vált, érzékenysége és a zongorából elővarázsolt új hangzásai révén. Ha szeretnéd jobban megismerni Chopin életét és zenéjét, olvasd tovább cikkünket!

Gyermek és fiatalkora

1810. március 1-jén született Zelazova-Wolán, Lengyelországban. Apja, Nicholas Chopin lengyelországi francia emigráns volt, aki arisztokratáknál tanítóskodott, köztük a Skrabek-családnál, amelynek egy szegényebb rokonát feleségül vette. Később franciatanár lett egy varsói líceumban, ahol 1823-26 közt fia, Frédéric is tanult.

Chopin már hatévesen zongorán játszott, s új dallamokat is írt. Egy év múlva kezdett zenét tanulni W. Zywnynél, aki főleg Bach, Mozart és Beethoven művészetével ismertette meg. Nyolcévesen lépett fel először nyilvánosan, s mint csodagyerek, szívesen látott vendég lett a szalonokban.

Már hétéves korában megjelent egy polonéze nyomtatásban, ezt mazurkák, variációk és egyéb darabok követték. 16 évesen beíratták a Varsói Konzervatóriumba, ahol tanára, J. Elsner felismerte élénk zenei fantáziáját.

Javaslatára jutott el Bécsbe, ahol nagy sikert aratott, s több művét is kiadták. 1829-ben Varsóban beleszeretett Constantia Gladkowskába, s ennek hatása alatt írta f-moll zongoraversenyét. 1830-ban ismét Bécsbe ment, de újszerű zenéje itt nem biztosította tanulmányai folytatását, ezért Párizsba utazott.

Az első párizsi fellépések

Chopin rokonszenvezett az 1830-ban kitört oroszellenes lengyel felkeléssel, ekkori művei is hazafias szelleműek, Varsó elestének hírére szinte összeroppant. Első párizsi fellépésein rádöbbent, hogy finom billentése – főleg nagyobb teremben – nem mindenkinek tetszik.

Mégis, kapcsolata a Rothschild-családdal a párizsi szalonok kedvencévé tette. Ekkori zongoraművei megkapó költői etűdök – a g-moll ballada, a Fantasie-Impromptu és a nemzeti érzés ihlette mazurkák és polonézek. Drezdai útján beleszeretett egy lengyel lányba, Maria Wodzinski-ba, de gyenge egészsége miatt nem adták őt hozzá.

Kapcsolata George Sand-dal

Párizsban újabb szerelem szállta meg, ennek tárgya George Sand, a kihívó életet élő írónő volt. 1838-ban George Sand gyermekeivel együtt Mallorcára utaztak, de Chopin tüdőbaja miatt a tulajdonos kiutasította őket villájából. Ezután kolostorba költöztek, majd 1839-ben Marseille-be, ahol egy orvos rendbe hozta az egészségét.

Egy ideig George Sand nohant-i házában éltek, majd visszatértek Párizsba, ahol Chopin számos sikeres koncertet adott. Tanítani kezdett, amit kitűnően honoráltak, s mivel növekedett a kereslet művei iránt is, jómódban élhetett.

Egészsége azonban gyenge maradt, s minden nyáron Nohant-ba ment. Itt születtek kísérletezőbb, nagyobb lélegzetű művei, az f-moll fantázia, az Asz-dúr ballada, a h-moll szonáta, a Barcarolle és a Polonéz-fantázia. George Sand-hoz fűződő viszonya azonban egyre feszültebb lett, 1848-ban szakítottak.

Az utolsó évek

A párizsi forradalom megrázta őt, ezért az év nyarát Angliában és Skóciában töltötte, hivatalosan nem lépett fel, inkább estélyekre járt. Ősszel tért vissza Párizsba, de tavaszra, annyira megromlott egészsége, hogy egy elővárosba költözött a frissebb levegő miatt.

1849 augusztusában nővére, Louise Párizsba érkezett, s új, párizsi lakásában minden barátja mellette volt. Végrendeletében azt kérte, hogy temetésén Mozart Requiemjét játsszák. Október 17-én hunyt el, a Pére-Lachaise temetőben temették el.

Chopin zenéje és hatása az utókorra

Chopin csalódást okozott Elsnernek, mert nem írt lengyel operát, Mickiewicznek, mert sokat járt az arisztokraták szalonjaiba, sok kritikusnak, akik csak nagyszabású akadémikus művekkel mérték a művészi teljesítményt – de fogékonyabb kortársai felismerték valódi értékeit.

Híveit magával ragadta megdöbbentő eredetisége, amely tökéletes zongoratudással párosult. Dallamai személyesek, érzelmesek, mégsem szentimentálisak. Zenéje romantikus, de mentes a romantika külsőségeitől, minden műve klasszikusan tiszta és csiszolt.

Chopin a zene halhatatlanja a lélek zugaiba hatoló érzékenysége és a zongorából elővarázsolt új hangzásai révén. A legeredetibb alkotók egyike, egyetlen érett műve sem épül régebbi, kész formára.

Zenei világa épp ellentéte Beethovenének, az övében fantázia gazdagsága uralkodik, nem a gazdaságos építkezés dominál, a dallamformálás nyugtalan, szeszélyes és különös, új formát teremt. E művészet eredeti, független, forradalmi, s ilyen volt ő maga is.

Az ő fantázia-formája a romantika főmintája, mely nélkül a XIX. század zenéje el sem képzelhető. Zenei nyelve eredeti, ő a legkönnyebben felismerhető zeneszerző. Művei lírikus vallomások. Csaknem kizárólag zongoraműveket írt, s zongora nélkülit egyet sem.

Liszt pianista stílusa is Chopinen alapszik, de virtuózabb és a zenekari hatások felé tolódik, míg ő megmaradt a tiszta zongorahang mellett. A lengyel népzene fordulatait polonézeibe és mazurkáiba iktatta, így a romantikus népies muzsika megindítója lett.

Bízunk benne, hogy érdekesnek találtad cikkünket, ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel is.

Forrás: MTI Archívum / Szerző: Fábri Ferenc